Egy abortusz története

2 gyermek után elvetette a harmadikat, mert úgy gondolta, hogy ő már nem tud több gyereket vállalni. Eddig ez nem is okozott különösebb válságot a lelkében, viszont egy világnézeti változás végett, másként gondol erre a döntésére. Vádolja és hibáztatja magát, amiért megtette.

„Úgy érzed, rosszul döntöttél? – kérdezem tőle.
„Igen, határozottan. Most már másképp cselekednék, nagyon szeretném visszatekerni az idő kerekét, hogy megváltoztathassam azt a döntésemet.”

Egy párkapcsolatban, amikor megfogan egy gyermek, ketten vesznek részt. Az örömből is és a felelősségből is egyenlő arányban részesülnek. A gyermek nem vállalása – függetlenül attól, hogy a nő testén hajtják végre – nem egyedül cipelendő teher. Mindketten belementek abba, hogy az a gyermek ne szülessen meg. Ezt a terhet meg kell osztani egymás között, így nem nyomja rá a bélyegét a kapcsolat jövőjére.

„Az én részemet vállalom, a többit pedig meghagyom neked!” – nagyot sóhajt. Megkönnyebbül. A meg nem született gyermeknek pedig mindig helye lesz a családban. „Őszintén sajnálom, hogy nem születtél meg.” – zokogja „Az időt nem tudom visszatekerni, de most nagycsaládos anya lettem, van helyed közöttünk” – újra elsírja magát, de már megkönnyebbülést hozó módon. Van egy harmadik gyermek is a családban, csak ő másként van jelen. De mindig a család része lesz.

Ahogy fixen megjelenik ő is a család életében, lelkében, tudatában, úgy enyhül a bűntudat és a lelkiismeretfurdalás is. Mert már nincs miért bűntudattal élni, hisz ő is az életünk része az igaz bűnbánatnak a felszabadító ereje által.

Egy abortusz története