Iskolai bántalmazás, bullying

Az eredeti cikk megjelent a Biatorbágyi Körkép 2022. szeptemberi számában.

Elkezdődött az iskolai tanév, ilyenkor mindig nagy hangsúlyt kap az iskolai kortárs bántalmazások (bullying) kérdésköre. Hogyan kezeljük, ha szülők, hogyan, ha pedagógusok vagyunk, és mire tanítsuk gyerekeinket a felmerülő probléma kapcsán? Mit tehet a gyerek, ha ilyet lát, és mit tegyen, amikor őt bántják?

Az iskolai bántalmazás nem csupán az iskolának vagy annak a gyereknek és családjának az ügye, akit bántalmaznak: mindenki ügye, az összes érintetté.

Mondhatnánk, ha tudomást szerzünk bántalmazásról az osztályban, hogy „nekünk ehhez semmi közünk”, vagy hogy „majdcsak megoldódik valahogy az ügy”. Hajlamosak vagyunk arra, hogy ne vegyük komolyan, de ezzel a felelősséget hárítjuk el magunktól. Mindenkinek felelőssége van abban, hogy a helyzet hogyan alakul a továbbiakban, meddig áll fenn, és milyen következményekkel jár. Amennyiben nem fordítunk kellő figyelmet az ügy jelentőségére, akkor elindul az a lavina, amelynek hatásaitól óva intenék mindenkit. Mert a lavina természetszerűen hozza magával az egymás hibáztatását, a bűnbakkeresést és további pszichés sérüléseket.

Azt kell megértenie minden érintettnek, hogy csak és kizárólag együtt, összefogással fogják tudni megoldani a kialakult helyzetet.

A bullying fogalma

Az illető koránál vagy fizikai/pszichés erejénél fogva ártó szándékkal hatalmi helyzetbe kerülni vágyás, amely hosszú időn át fennáll és ismétlődik.

Káros következménye van: fizikai és/vagy érzelmi traumát okoz.

Szereplők:
– szemlélődők – mindenki szemlélődő, aki észleli;
– agresszor, elkövető – bántalmazást elkövető az, aki aktívan részt vesz a bántalmazásban vagy agresszorként, vagy passzív támogatóként (ez utóbbi általában attól fél, hogy ő is célszemély lesz, ezért inkább az elkövető mellé áll be, hogy megóvja magát a bántalmazástól);
– célszemély, áldozat – bántalmazásra kiszemelt személy, aki többnyire passzívan vagy meghunyászkodva, olykor provokálóan viselkedik.

Ahol a bullying megjelenik, ott a csoportdinamikai egyensúly nem tud kialakulni, vagy felborul. Ezért is fontos a részvevőknek szembesülni azzal, hogy a bántalmazás problematikája nem egyéni felelősség!

Az agresszor például a „nagydumás”, akin mindenki röhög, már mindenki elvárja tőle, hogy legyen egy-egy jó beszólása a tanárnak, közben pedig agresszív a társaival. Ezzel egy szerepspirálba kerül, amelyből nagyon nehéz kiszállni. Sokaknak mintává válik. Ha nem is követendővé, de előfordul az is természetesen. A sima heccelődéstől könnyedén el lehet jutni a bűncselekményig. Vegyük komolyan!

A bántalmazók/agresszorok gyenge énszerkezetűek, rossz a megküzdési stratégiájuk. Minden közösségben vannak érzelmileg labilis gyerekek, akik vagy áldozatokká válnak, vagy beállnak a szekírozó mellé, remélve, hogy nem ők lesznek a kiszemelt áldozatok. Ha már három-négy gyerek részt vesz ebben, az egész közösség elindul ebbe az irányba. A szemlélődőnek is legalább
akkora szerepe van a történetben, mint a bántalmazónak és az áldozatnak. Mindenki egyformán felelős.

Néhány tanács, ki mit tehet bullying esetén – a teljesség igénye nélkül.

  • Pedagógus, intézmény: tájékozódás és kommunikáció; testmozgással összekötött műhelymunka, szerepjátékok, drámacsoport, film, „mese” – érzékenyítés;
    szemlélődők szerepét kihangsúlyozni; olyan szerepeket osztani, ahol az áldozat és a bántalmazó együtt kell megoldást keressen, vagy a közösség erejét és szerepét kiemelni, ahol a bántalmazó a közösségért tehet.
  • Szülők: a bántalmazott gyerek szülei keressenek szemlélődő szerepű gyerekeket, és velük közösen szervezhetnek programot, akár családosan is, ez sokat segíthet; a gyerekek jogaival, illetve a bántalmazás megelőzésével és kezelésével kapcsolatosan szakemberek segítségét is kérhetjük, ehhez támogató közeget a Hintalovon Alapítványnál biztosan találhatunk. Kék vonal (Gyermekkrízis Alapítvány) hívása – 116 111, ha nem akar beszélni senkivel erről, velük lehet.

forrás: Biatorbágyi Körkép, 2022. szeptember
Fotó: Freepik

Bántalmazás – bullying